Öt érdekesség a martonvásári Agroverzumról: Dr. Bajzáth Judittal beszélgettünk

Az ország egyik legismertebb főúri rezidenciáján találkozik a tudomány, a történelem és a természet. A martonvásári Brunszvik-kastélypark ad otthont az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának és itt kapott helyet az Agroverzum is, ahol a tudomány igazi élménnyé válik. De mit is jelent pontosan az Agroverzum és mivel találkozhat itt a látogató? Ezekben a kérdésekben volt beszélgetőpartnerünk Dr. Bajzáth Judit, az Agroverzum osztályvezetője.

*Az Agroverzum helyszíneként szolgáló Brunszvik-kastélypark 1775-ben került a családhoz, amikor Mária Terézia grófi címet és vele együtt a martonvásári birtokot adományozta Brunszvik Antalnak. A barokk, neogót épület és a 70 hektáros angolpark fontos kulturális örökségi helyszín, ráadásul a park 1953 óta természetvédelmi terület.

*Az Agroverzum egy tudománykommunikációs központ, amely kifejezetten azért jött létre, hogy népszerűsítse az itt folyó tudományos munkát. Így aki idelátogat, megtapasztalhatja mindazt, amivel az agrártudományi kutatóközpont foglalkozik: talajtan, klímaváltozás, növénynemesítés, növényvédelem, állatorvostudomány.

*Ez egy olyan hely, ahol játékos, tapasztalásos formában népszerűsítik a tudományos gondolkodásmódot, elsősorban középiskolások számára, de a foglalkoztató elemek széles skálája miatt a kétévestől a nagymamáig itt bárkiből “tudós” válhat. Az interaktív kiállítás a modern technika segítségével magyarázza el, hogyan kapcsolódik egymáshoz a tudomány és a mezőgazdaság.

*Az Agroverzum látogatói élménylabor foglalkozásokon bújhatnak bele a tudósok életébe és olyan kísérleteket hajthatnak végre, melyek segítségével kézzelfoghatóan megtapasztalják a természetet és jobban megértik a működését. Például készíthetnek gumicukrot, színes növényeket vagy festékeket, de a talajban élő élőlényeket és az őszi lombszíneződés folyamatát is megvizsgálhatják.

*Az interaktív kiállításon túl a színfalak mögé is betekintést nyerhetünk: láthatók a tényleges laboratóriumi munkafolyamatok. Így többé már nem a sötétben tapogatózunk, amikor azon töprengünk, hogy vajon mit csinálnak a kutatók, milyen eszközöket használnak és egyáltalán, milyen feladataik vannak.