Kategória: Események

The Az idén 20 éves Budapest Design Week adta a keretet annak a textiltervezési pályázatnak, amelyet az Estorio showroom és Olaszország vezető textilipari cége, a Flukso közösen hirdetett meg. A három díjazott október 13-án délután mutathatta be pályázatát az érdeklődőknek, az első helyezett Cserveny Réka munkáját Radnóczy Eszter belsőépítész, az Estorio alapítóka és Raul Scruzzi, a Flukso fejlesztési igazgatója méltatta.

A pályázatot kiíró Estorio célja az volt, hogy grafikusokat inspiráljanak egy olyan textilminta megalkotására, amelyben a Magyar Állami Operaház varázslatos világa és a magyar operazene is kiemelt szerepet kap. A pályázatban partnerük Olaszország egyik vezető textilipari cége, a Flukso volt, mely a magas minőségű szövetet és az egyedi nyomtatási technikát biztosított számukra.

Az elkészült textil a nyertes tervező nevével együtt kiállításra kerül az Estorio showroomban, mely a Dalszínház utcában, az Opera szomszédságában található. A tervezésnél figyelembe kellett venni a showroom színvilágát és stílusát is, illetve fontos szempont volt, hogy illeszkedjen az Estorio tereibe a tervezett minta- vagy mintasorozat.

A díjazottak közül a második helyezett Balogh Krisztián munkájának vezető motívuma az Operaház előtt található szfinx-szobor volt, ezt ötvözte lágy színvilággal és a szemet tovább vezető indamintákkal. A harmadik helyezett Balogh Enikő a táncosok mozdulatait formálta ismétlődő grafikai mintává. Az első helyezett nagyon izgalmas munkával mutatkozott be: Cserveny Réka az Operaház építészeti alaprajzához nyúlt, azt kreativitással olyan textilmintává formálva, amely a játékosságot mutatott és megfelelt a magas szintű esztétikai elvárásoknak. 

Radnóczy Eszter belsőépítész a pályamunkát méltatva elmondta: „Megragadott minket Réka munkájában az, ahogy egy kreatív ötletet nagyon jól használható, egyedi mintává alakított. Nagyon átgondolt volt a minta használhatósága, a Flukso által képviselt magas szintű textilipari kivitelezésben egy ilyen terv jól alkalmazható, táplálkozik egy konkrét motívumrendszerből, de tud elvont mintaként is működni.”

A délután a Budapest Design Week programjai között meghirdetett kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott. A meghívottak, Almási-Tóth András, az Operaház művészeti vezetője, Kovács Móni, a Komonka textil alapítója és Nagy Adrienn egyetemi adjunktus, a Rienne márka alapítója Radnóczy Eszter vendégeiként beszélgettek a művészet és a belsőépítészet kapcsolatáról.

It was pointed out that interior design cannot be separated from art, and traditionally they have been closely co-existing fields. A beszélgetésben elhangzott, hogy a belsőépítészet a művészettől nem különválasztható, hagyományosan szoros együtt-lélegzésben élő területek. Almási Tóth András megosztotta a közönséggel, hogy a felújítás után az Operaház minden szinten (a megérkezéstől a távozásig) komplex élményt szeretne nyújtani, nemcsak a tér, hanem a gondolkodásmód is nyitottabbá vált. Radnóczy Eszter részletesen bemutatta, hogyan kapcsolódik az egy éve megnyitott showroomjuk az Operaház elegáns világához, melyek azok a kifinomult jegyek, amelyek alkalmassá teszik a teret nemcsak a design iránt érdeklődők látogatására, de arra is, hogy egy-egy operaelőadás előtt vagy után egy pohár proseccóval ünnepeljünk az Operaházra néző lakásban. A belsőépítészet és a művészet kapcsolatát tovább elemezve Kovács Móni a textilipar legnagyobb hazai változásairól, a szövőgyárak, gyártói háttér hanyatlásáról beszélt, elmesélve azt, hogy külföldön kifejezetten különlegességnek számított az, ahogyan ő nemcsak tervezni, de megvalósítani is képes a textileket. Nagy Adrienn hozzátette, itthon valóban nehéz akár az egyetemi hallgatókat találkoztatni azzal a minőséggel, amelyet a textilművészet nagy korszakában akár csak egy női kosztüm nyújtani tudott. A beszélgetésben hangsúlyos téma volt a fenntarthatóság: a körforgásos gondolkodás esélyt ad nekünk, hogy újra bekopogtassanak az életünkben a korábbi korszakok átemelésre váró alkotásai.

A jövővel kapcsolatos víziók között minden beszélgetőtárs azt hangsúlyozta, hogy a művészet támogatása, a művészek megkeresése csak az első lépés lehet, a cél, hogy hazai körülmények között is a megvalósításra, a belsőépítészeti munkákba tervezett magasabb minőségű alkotások, egyedi művészi megnyilvánulások létrejöttén legyen – a tervezők és az alkotók szándéka, a nyitottsága és a kapcsolódás már adott, örömteli kiindulópont.

Az Italian Trade Agency meghívására Radnóczy Eszter a Marmomac kiállításon járt Veronában. A különleges utazáson a kész designtermékek mellett a szakmai csapat betekintést nyerhetett a kőfeldolgozás folyamatába, sőt, azokba a Verona fölötti bányákba is, amelyek máig a kőtermelés bölcsőit jelentik Olaszországban. Az utazásról Radnóczy Eszter vezető tervező készített rövid beszámolót.

„A Marmomac a világon a legfontosabb kőipari kiállítás, amely a teljes kőgyártási láncnak szól, a kőbányától a feldolgozott termékig, a technológiáktól és gépektől a szerszámokig.  A Marmomac nem véletlenül kerül Veronában megrendezésre, hiszen a környék Olaszország egyik nagy múltra tekintő, legfontosabb kőfejtő és -feldolgozó területe, amit már a római korban is alapanyagbázisnak tekintettek.

A képzésen komoly szakmai programban részesülhettünk. Hallgattunk előadást a földtörténetről, geológiáról, a kövek képződéséről és rendszerezéséről, az Igneous/ magmás a senimentary/ üledékes és a metamorphic / átalakult  ( az előző kettőből kristályosodott) kőzetekről. Megismertünk a kőfeldolgozás folyamatát, kiemelve és hitelesen elemezve a környezetkárosító hatásait és ennek kiküszöbölésére létesült nemzetközi szabályozásokat és fenntarthatósági követelményeket. Elmélyítettük tudásunkat a felhasználás és kőápolás módszereiben. Az iparág Olaszországban nagy hangsúlyt fektet az innovációra és a képzésre és ez a kiállításon látottak is alátámasztottak.

Találkoztunk közvetlenül a bányák képviselőivel valamint sok olyan gyártóval akik felvásárolt anyagból alkotnak nem csak burkolatokat, hanem komplett kupolákat, homlokzatokat és használati valamint design tárgyakat. Jó volt belelátni a teljes üzletág nemzetközi helyzetébe és megismerni a feldolgozás folyamatait és a kereskedelmi láncot.

Meglátogattuk a nagy múltra visszatekintő Margraf üzemét, ahol a robotosítás mellett még mindig előfordul egyedüli daraboknál a kézi megmunkálás, faragás. A gyár a világ összes kontinensén kiemelt építészeti projektekhez kapcsolódik. Olaszországban még mindig számos aktív bánya van. Ahol már nincs termelés vagy hasznosítható kőzet, a tulajdonosoknak vissza kell építeni az eredeti domborzatnak és növényzetnek megfelelő terepet.

Ellátogattunk a Verona fölötti völgyekbe amit 180 millió évvel ezelőtt óceán borított és néhány tenger alatti áramlatnak köszönhetően alakultak ki azok a felszíni kőzetek amikhez az emberiség könnyen hozzájutott. A Grassi Pietre bányájában Pederivaban egy nagyon porózus, sárga üledékes követ bányásznak, mely tökéletes alapanyaga volt a Palladio kori épületeknek és azok faragott szobrainak. A mély föld alatti bánya ma egyben egy múzeum, ahol magunk kipróbálhattuk a kőfaragást. A szintén már római korban is sokat használt vörös kő a rosso di verona kitermelését is megtekintettük a Cava Fasaniban Luogo di Grezzanaban.

A csodálatos utazást a szavak nem adják vissza, a grandiózus pillanatokról és élményekről viszont a képek magukról beszélnek.”

A Budapest Design Week a Design Világnapja alkalmából rendezett izgalmas kerekasztal-beszélgetést a budai Adaptérben: olyan női vállalkozókat hívtak meg, akik a design, a belsőépítészet és az építészet területein dolgoznak. Megtisztelő meghívásuknak eleget téve Radnóczy Eszter is megosztotta gondolatait inspiráló beszélgetőpartnereivel.

Ahogy a beszélgetés számtalan nézőpontjából kiderült: női vállalkozónak lenni érzékeny, kihívásokkal teli, nagy feladat, amelyet mindenki máshogy próbál a legjobban csinálni. Eszter a beszélgetésben elmondta: talán még soha nem volt ilyen izgalmas designernek lenni, mint most, a mesterséges intelligencia berobbanásakor, amely rengeteg lehetőséget tartogat – ugyanakkor a maximalizmussal és érzékenységgel végzett kreatív alkotómunkát soha nem tudja majd helyettesíteni.