Tag: Magyar

Október 9-én délután a Horeca meetup keretében a századelőt idéző, klasszikus uzsonnára várták az este’r partners tulajdonosát és vezető tervezőjét, Radnóczy Esztert. A délutánon az impozáns helyszín, a Párisi Udvar megtekintése után izgalmas előadásokat hallgattak a résztvevők, a szálloda, vendéglátás meghatározó szereplői.

A Horeca meetup programsorozat célja, hogy a hazai szállodaiparban és vendéglátásban dolgozó döntéshozók és vezetők nívós környezetben szerezzenek olyan információt, építsenek új kapcsolatokat, amelyek elősegítik a sikeres üzletmenetet, üzemeltetést, miközben különleges gasztronómiai élményben lehet részük.

Radnóczy Eszter az októberi eseményen három készülő budapesti szálloda belsőépítészeti tervezéséről mesélt, arról, ahogyan a történelmi örökség kortárs vonalvezetéssel találkozik. Az Andrássy út 3. és 52. illetve a rakparti Art’Otel kitűnő példái annak, amikor az építészek és belsőépítészek feladata egyszerre fókuszban tartani a gazdag, történeti örökséget és a továbbgondolásra alkalmas elemeket, illetve olyan jelentésrétegekkel bővíteni a teret, amelyek komplexen mutatják meg a múltjában is élő, de modern vendégfogadásra alkalmas szállodai tereket. A részletgazdag előadás arra tett kísérletet, hogy bemutassa: ezek a színes múlttal büszkélkedő épületek ezernyi izgalmas, apró részletet mutatnak annak, aki szakmai szemmel vagy akár látogatóként közelebb lép hozzájuk.

Nem túlzás azt állítani, hogy az előadásban említett belvárosi szállodák néhány év múlva meghatározó terei lesznek Budapestnek.  Ahogy abban a Horeca meetupon jelen lévő szakemberek egyetértettek: ezeknek a szállodáknak nemcsak a tervezése, hanem az üzemeltetése is szép feladat és komoly felelősség.

A következő években jelentős átalakulás várható a belváros elegáns szállodáinak piacán: több nagy hotel is nyitásra készül 2019 és 2021 között. Ahogy a Forbes magazin budapesti szállodafejlesztéseket bemutató körképéből (2019/május) is kiderül, az Andrássy út 3. és Andrássy út 52. az este’r partners belsőépítészeti tervei alapján újul meg. Radnóczy Eszter és csapata a napokban mutatta meg a két szálloda első fotóit, melyeket az úgynevezett mintaszobákról készítettek – ez az első alkalom, hogy bepillantást nyerhetünk a két hotel tereibe.

MINTASZOBA: miért, kinek?

A legtöbb hotelnél készül mintaszoba, hogy a megrendelők tapintható formában megnézzék, milyen lesz az elkészült szoba: lássák azokat a részleteket, amiket a terveken kevésbé tudnak értelmezni, és az esetlegesen felmerülő problémákat, hibákat a tervező módosíthassa. A mintaszobát a tervezők, a kivitelező és az üzemeltető mellett „civil” használók is tesztelik és véleményezik. A mintaszoba különleges kontrasztot hoz a szálloda életébe: az építési terület sokszor porral és zajjal járó munkálatai között egy kész, elegáns „doboz” várja a vendégeket.

„A mintaszoba szerencsés esetben akkor készül el, amikor a tervezési munka még zajlik – mondja Radnóczy Eszter, az este’r partners tulajdonosa és vezető tervezője. Nagyon jó visszaigazolás a tervezőnek, hogy minden, amit kigondolt, tökéletesen megvalósítható az adott kereteken belül. A mintaszoba tesztelése során mindig fel kell rá készülni, hogy a megrendelő, az üzemeltető és a kivitelező is más-más szempontok szerint véleményez. Ezen érdekek összehangolása a legnagyobb kihívás amellett, hogy az eredetileg megálmodott megjelenés és üzenet megvalósuljon.”

A most bemutatott két mintaszoba az Andrássy út 3. és 52. szállodáihoz készült. Az Andrássy út 3. az úgynevezett Saxlehner-palota, melynek díszes tereiben a híres festő, Lotz Károly freskói találhatók. Itt a belsőépítész tervezők (Radnóczy Eszter, Szommer Mónika) klasszikus, visszafogott gesztusokkal élnek és végigvezetik a szállodalátogatót a külső homlokzat túldíszítettségétől a klasszikus eleganciájú szállodai szobákba. A belsőépítészeti megoldások karakteres elemei a rézburkolat, a tükrök, a bordó, valamint a mályva, az olívazöld és a mélykék árnyalatok használata. A wellness-részlegen egy egyedi tervezésű kút kap helyet, melyben lehetőség lesz különböző fajtájú vizek (keserűvizek, gyógyvizek) elrejtésére, melyeket ki lehet próbálni, össze lehet hasonlítani. Ez modern utalás az eredeti építtető Saxlehner Andrásra, a sasadi hévízforrások tulajdonosára, akinek vagyonát a Hunyadi-féle keserűvíz forgalmazása alapozta meg.

Az Andrássy út 52. szám alatt álló épület tervezését eredetileg Haggenmacher Henrik rendelte meg a német származású, de Magyarországon letelepedett Schmahl Henrik építésztől.  A lobbyban gipsz lovasszobor várja az érkezőket, ami a Dreher sörgyár címkéivel van bevonva – a ló egyébként az épületben sokszorosan visszatérő motívum. Mivel ez a szálloda az Oktogon közelében található, nem szoros értelemben véve az előkelő negyedben, a design a szigorú díszítettség ellenére is sportos és laza maradhatott. A geometrikus elemek visszatérnek, erre jó példa, hogy a tervezők (Radnóczy Eszter, Zellei Hajnalka) az eredeti pepita burkolatot meghagyták a körfolyosókon, ami ritmust ad a közlekedő tereknek. Míg kívül a fekete-fehér jellemző, belül a piros-szürke, zöld-szürke, kék-szürke geometriák vezetik majd a tekintetet a szőnyegeken, míg a falakon aszimmetrikus falfestés alakítja a tér hangulatát.

A mintaszobák fotóit az este’r partners megrendelésében Juhász Norbert készítette, akinek építészeti fotóit korábban a The New York Times is publikálta.

A3

Projektvezető belsőépítész tervező: Radnóczy Eszter, Szommer Mónika

Belsőépítész tervezők: Szabó Csilla, Gyurics Fanni, Ferdinandy Kinga

Generáltervező: Archikon építész iroda

Megrendelő: CD Hungary Kft.

Üzemeltető: Continental Group Kft.

kivitelező: Market Zrt.

A52

Projektvezető belsőépítész tervező: Radnóczy Eszter, Zellei Hajnalka

Belsőépítész tervezők: Szabó Csilla, Gyurics Fanni, Bige Mária

Generáltervező: Archikon építész iroda

Megrendelő: CD Hungary Kft.

Üzemeltető: Continental Group Kft.

kivitelező: Market Zrt.

Budapest szívében, a Bazilikával szemben, a volt Marczibányi-palota történeti épületében kapott helyet a La Fabbrica olasz étterem és bár, melynek belsőépítészeti munkáit az este’r partners végezte. A 2018-ban nyitott étterem azóta a belváros kedvelt találkozóhelyévé vált: izgalmas, kreatív tér, ahol a gasztronómia mellett a belsőépítészeti megoldások is megragadják a vendégeket.

Az étterem neve, La Fabbrica, gyárat, pizzaüzemet jelent, ami arra utal, hogy itt a világ összes pizzatípusát el tudják itt készíteni. A hagyományos hangzású név nemcsak a pizzakészítés múltjára utal, hanem arra is, hogy a mostani kialakítás – a tér funkcionális tagolása és belsőépítészeti kialakítása – a történeti épület meglévő adottságainak fokozott figyelembevételével készült. Az 1832-ben, Hild József tervei alapján épült klasszicista, három emeletes és három homlokzatos épület könyöklőpárkányai, palmettadíszes fríz-sorai azt a korszakot idézik meg, amely miatt Budapest belvárosát nemcsak a helyiek, de az idelátogató turisták is vonzó, erős történelmi és építészeti hagyományaival élő helynek tekintik. A La Fabbricában ehhez olyan belsőépítészeti megoldásokat társított Radnóczy Eszter és az este’r partners csapata, amely egyszerre sugall eleganciát és teremt meg egy kellemes, laza hangulatot, amely keretet ad a magas szinten készülő olasz ételek és italok köré épülő ebédnek vagy esti programnak.

A La Fabbrica fogadótere az egykori kocsibehajtóból alakult ki, amelynek eredeti stílusjegyeit, a stukkós mennyezetet és a 150 éves mozaikpadlót az új funkcióba és design-ba integráltan megőrizte a tervezőcsapat. A fogadótérből két irányban nyílik a két fő fogyasztótér: az étterem, a hozzá tartozó nyüzsgő látványkonyhával, valamint a bár a hozzá kapcsolódó téli terasszal. A hely stílusa elegánsan vegyíti a történeti klasszikus vonalat, az olasz éttermekre jellemző rusztikus stílust és a modern letisztultságot. A korabeli kő- és téglafelületek, a fa nagyvonalú és változatos használata, valamint a meleg színek és fények eklektikája otthonosságot sugároz ebben az ízig-vérig nagyvárosi térben.

Fotók: Pintér Árpád / PIXELTASTER

Az egyéves La Fabbrica belsőépítészeti terveiért felelős Radnóczy Eszterrel, az este’r partners vezetőjével beszélgettünk a történeti hagyomány és a modern design találkozásáról, a véletlenül megtalált terrazzoburkolatról és a látványkonyhák különleges világáról.

Milyen a megérkezés a La Fabbricába?

A korabeli épület fő kapubejárója vált az étterem exkluzív bejáratává: egy állandóan nyitva álló, óriási díszes fakapun lépünk be a keresztboltozatos térbe. A felújításkor az utóbbi évtizedek során egymásra került burkolatok felbontása során találtuk rá a korabeli terrazzo burkolatra, ami régi pompájában ragyog. A fogadótér olyan hatást kölcsönöz, mint egy elegáns barokk velencei szálloda recepciója. A boltíves mennyezeti gipsz virágdíszítés is bájos eleme a térnek, eredeti pompájában ragyog, színben a meglévő koncepcióhoz igazítottuk.

Milyen, számotokra fontos adottságai voltak a Marczibányi palotának?

A palota utcafronti részébe költözhetett be az étterem. A ritmikusan tagolt, földig érő nyílászárókon át a Bazilikára nyílik kilátás, a Szent István tér lüktető életével szinte együtt él az étterem vendégtere, főként a sarokpozíciót kihasználva az S alakban tekergő bár.

Milyen különleges megoldásokkal éltetek a tervezéskor?

Az utcafront első tereinek, valamint a hátsó folyosóknak az egybenyitása elsődleges szempont volt. A klasszikus tereket megtartva a modernséget és a „Fabbrica-stílust” a corten lemezburkolat használatával csempésztük be. A corten burkolatok palást formájában takarják az átjárókat, kapukat, mely ipari és mai közvetlen hatást ad az amúgy tekintélyt sugárzó térszerkezetnek.

Mi határozta meg az anyagválasztást?

Az anyagválasztásban a karbantarthatóság, a funkcionalitás és az esztétika egyenlő szerepet játszott. A trattoria-hangulatot az Olaszországban készített tömörfabútorok hozták. Külön élmény volt a boltozatos pincében egy izgalmas mosdótér kialakítása. Az antikolt, sokszögű tükörfal és a központi kézmosókút szó szerint „elvarázsolja” a vendégeket, egy picit olyan mint az elvárázsolt kastélyban.

Állított-e kihívás elé titeket a látványkonyha?

Nagyon szerettük, hiszen izgalmas úgy konyhát tervezni, hogy a konyhát befogadó tér részleteire is figyelni kell. Itt két szempont találkozását kellett összehangolni: gördülékeny és gyors, profi konyhai munka és tiszta, élményt nyújtó belátás az étterembe a vendégek részéről. Külön izgalmas a konyhában található VIP-asztal, melyet különleges alkalmakor vehetnek birtokba a vendégek. Itt a konyha életével szorosan találkozik a vendég legyen az illatok, hangok és közvetlen kontaktus a szakácsokkal.

Miben más egy ennyire központi helyen lévő étterem belső terének tervezése?

Mindenki beszél róla, és mindenki kipróbálja. A magyar vendégkör mellett rengeteg, akár vissza nem térő turistát kell kiszolgáljon. A hangulat megteremtésében fontos volt a nemzetköziség, a lendületesség és a csábító, de nem megosztó belső.

Mik azok az elemek, amelyek maradásra bírják a látogatót és mi arra, hogy tovább induljon a budapesti éjszakába?

A kellemes és osztott tér, a változatos belső megjelenés, intim sarkokkal és nagy asztalokkal, hosszú padokkal ötvözve mindenki számára megoldást kínál. A nagy központi bár és a látványkonyha a közvetlenséget sugározza, amiben mindenki jól érzi magát, ha egy hosszú és laza estére vágyik.

Fotók: Pintér Árpád / PIXELTASTER

Hogyan, milyen megoldásokkal újíthatjuk fel úgy épületeinket, hogy azok illeszkedjenek a környezettudatos szemléletbe? Erre épült a Szentendrén megrendezett idei Solar Decathlon tematikája. Mindez egy nemzetközi egyetemi innovációs házépítő versenyén, melynek célja a megújuló energiák és az innovatív technológiákkal összefüggő építészeti megoldások népszerűsítése.

Idén két magyar csapat is indult, akik a Kádár-kocka újraértelmezésével adtak lehetséges válaszokat a fenntarthatóság és energiahatékonyság elérésének kérdéseire. Noha a verseny nemrég véget ért, a mintaházakat az este’r partners csapata is bejárta, íme pár fotó minderről.

Mindig is érdekelt, mi lesz a sorsa az üres dobozos üdítőknek és italoknak? A Hungarian Nest + projektnél a hallgatók az újrahasznosítás jegyében szuper árnyékolókat készítettek belőlük.

Hogyan tegyük öko-passzív házzá a kommunizmus alatt épült társasházakat? Bukaresti építészhallgatók a fában és a báránygyapjúban látják a jövőt.

Gondoltátok volna, hogy ez a ház teljesen energiafüggetlen? Köszönhetően a napelemeknek. Még több ilyen épületet szeretnénk itthon is, mint amilyet a Valenciai Műszaki Egyetem hallgatói építettek.

Az alumíniumból készült italos dobozok a Sevillai Egyetem hallgatóit is megihlették, akik nem is házat építettek, hanem egy stratégiát dolgoztak ki az elavult városszövetek problematikájára.

A katalánok ledöntötték azokat a téziseket, amiket eddig a lakótereinkről gondoltunk és merészen belevágtak valami újba. Például miért is ne fürödhetnénk a hátsókertünkben?

Ez akár egy kortárs villa belsőtere is lehetne, de nem az. A Delfti Műszaki Egyetem hallgatói net-pozitív átalakításokat hoznak létre az energiapazarló irodaépületekre.

Az este’r partners három fiatal kollégájával bejártuk az idei Solar Decathlont – ami egy nemzetközi egyetemi innovációs házépítő verseny – és ámultunk a megannyi új ötlet és technológia láttán. Ferdinándy Kinga, Bige Mária (Mimi) és Rami Al Rida a kiállítás megtekintése után mesélt a látottakról, a fenntarthatóságról és a belsőépítészet és építészet kapcsolatáról.

Hogy tetszett nektek a Solar Decathlon?

Mimi: Nagyon nagy élmény volt. Szomjazom az ilyen típusú kiállításokra, mindent szeretnék látni, ami nem Kádár-kocka. Ezekben az épületekben számomra egy fellélegzés az ottlét: van tér, nincsenek figyelemelterelő apró tárgyak, mindennek megvan a helye, minden rendben van. Szerintem a “Same but different.” kifejezés nagyon találó a Solar Decathlonra: ugyanazt kapjuk, de mégsem. Érdekes volt látni, ahogy más országok gondolkodnak a fenntarthatóságról és mi az, amiben a mi gondolkodásunk különbözik. Mindenhol emberek élnek és izgalmas volt látni, hogy a saját szemléletünk hogyan befolyásolja az adott teret, amiben laknak. Külön inspiratív volt számomra, hogy mindegyik háznál közösségi terekben gondolkoznak, ami adott helyzetekben szeparálható.

Kinga: A nagy terek valahol erre a változó világra reflektálnak, ahogy a modularitás és az ergonómia hívószavak is. A változtatható terek, amiket láttunk, már szintén az újrahasznosítási folyamat részei, hiszen az elemek ugyanazok. Nekem azért is nagyon inspiráló a Solar Decathlon, mert egyszerűen nincs mindig időm az új technológiák folyamatos követésére és itt vagy egy ehhez hasonló kiállításon koncentráltan megismerhetem őket.

Mit jelent számotokra a fenntarthatóság?

Mimi: Ez maga a jövő, ami ránk vár. Nem tudjuk már máshogy fenntartani ezt az életet és ez egy win-win helyzet a Földdel. A mindennapjaink része kell, hogy legyen, nem mondhatjuk azt, hogy túl kicsik vagyunk hozzá, hogy ez csak egy csepp a tengerben. A tenger pontosan ezekből a kis cseppekből épül fel. Fontos, hogy akár egy emberként is cselekedjünk, mert minden egy emberrel kezdődik, aki köré – remélhetőleg – közösségek épülnek, ez sokat számít. Abban biztos vagyok, hogy ez egy globalizált probléma. A kapitalizmus, a társadalom, a folyamatos újrafogyasztás által nem ezt igényelné, de máshogy már nem működik a világ.

Rami: Én kevésbé hiszek a saját magunk megtermelte dolgokban, nem ez a lényeg. Sokkal inkább az anyag. Számomra ez testesíti meg a fenntarthatóságot, és törekszem rá, hogy minél több élő, természetes anyagot tervezzek be az épületekbe is. Nem a termelés a legnagyobb baj, hanem az anyag újrahasznosítása. Már az egyetemen is voltak konkrét feladatok ezzel kapcsolatban: újrahasznosított bútorokat terveztünk, csináltunk.

Kinga: A fenntarthatóság egy szemléletmód. Nemcsak az újrahasznosítás és az anyag tartozik ide, de valahol az is, hogy visszatérünk a gyökerekhez: a helyi építőanyagokat, a helyi termelést helyezzük előtérbe. Ez amellett, hogy visszalépés a múltba, előrehaladás is, hiszen a ma technológiáit használjuk, de közben figyelünk a Földre. A környezetünkből építkezünk, nem növelve az ökológiai lábnyomot.

Mimi: Kicsit olyan, mintha ez az egész a nagyvárosi ember problémája lenne, aki most a vidéki emberek mintái szerint él. Az újrahasznosítás, a műanyag mellőzése, a környezetünk megóvása most “fancy”, de ez az életforma vidéken mindig is egyértelmű volt.

Mi jut eszetekbe a fenntartható építészetről?

Kinga: Nagyon sok dolog, már a várostervezéstől kezdve, hiszen rengeteg olyan aspektusa van, ami a fenntarthatóságot inspirálja: milyen bicikliutakat alakítanak ki, mennyi fát ültetnek, milyen bútorok vannak, van-e elég szemetes? Budapest ebből a szempontból hullámzó és sajnos az emberek lusták, nem foglalkoznak vele. De ugyanígy eszembe jut az anyagválasztás, a gépészet, a megújuló energiák használata, olyan eszközök és anyagok beépítése, ami helyi. És számomra a fenntartható építészethez tartozik, hogy élünk a technológia adta lehetőségekkel és haszálunk mindent, ami megújuló, ami újrahasznosított.

Mimi: Valójában a város üzemeltetésétől kezdődik a fenntartható építészet: mekkora pénzt, energiát tud és akar erre áldozni, vagy mennyi külső támogatást kap. Ahogy a Valencia házban is láttuk, ők pl. a szél erejét is használják az épületeiknél, de ezt akár mi is hasznosíthatnánk itthon az építészetben.

Hogyan kapcsolódik a belsőépítészet a fenntarthatósághoz?

Rami: Sokan gondolják úgy, hogy a belsőépítészetnek nincs köze a fenntarthatósághoz, de ez nem igaz, hiszen számtalan olyan eleme van, ami segíti a környezettudatosságot. Ilyen pl. az anyagválasztás, az energiatakarékos, a természetes világítás vagy éppen a belsőburkolatok megválasztásával, amik a hőszigetelést teszik hatékonyabbá. Számomra az anyagválasztás az, ami a fenntarthatósághoz kapcsolja a belsőépítészetet.

Kinga: Több ponton is kapcsolódhat, sőt, erősen összefügg az építészeti vonallal is, de ahogy Rami is mondja, az anyagválasztásban, abban, hogy milyen rendszereket építünk ki, nagyon tudatosak lehetünk. Belsőépítészként azzal tudunk segíteni, hogy olyan cégek bútorait tervezzük be, akiknél alapvető a környezettudatosság, mert nyilván az épületszerkezethez mi nem férünk hozzá, ilyen jelleggel nem tudjuk a passzív-aktív fenntarthatóságot, környezetvédelmet befolyásolni, de ilyen apróságokkal igen. Alapvetően a fenntarthatóság egy életmód is, és belsőépítészként nagyon is hatással lehetünk rá, ha a tereket úgy alakítjuk, hogy ezt az életmódot inspirálja.

Megrendelői részről itthon hogy látjátok, mennyire van meg a nyitottság, hogy a környezettudatosság olyan szinten átjárja az életünket, hogy az otthonunk minden kis részlete is ebben a szellemiségben jöjjön létre?

Rami: Nagy kihívás lenne, ha belsőépítészetileg csinálhatnánk egy olyan házat, mint amit a Solar Decathlonon láttunk, hiszen ezek nem a luxusra épülnek. Itthon jellemzően még nem itt tartunk, a belsőépítészetet egyelőre a gazdagok igénylik, míg a fenntartható megoldások, technológiák alkalmazása is még a luxus kategória közé tartozik. Bízom benne, hogy minél hamarabb elérjük itthon is azt a szintet, hogy széles körben igény lesz majd a passzív házak és a komoly, a fenntarthatóságra fókuszáló rendszerek kiépítésére.

Mimi: Én azt látom, hogy itthon egyre inkább elterjed a fenntarthatóságra való törekvés, hiszen ez ma már kikerülhetetlen. Bár az idősebb generáció nem feltétlenül erre áldoz, a mi vagy a nálunk fiatalabb generációk szempontjai között ez már elsődleges a háztervezésnél, építésnél. Pusztán csak belsőépítészetileg nehéz erre válaszolni, hiszen ha leválasztjuk az építészetről, akkor mi már egy kész házat kapunk, amit költséges passzívvá tenni, ha ez előzőleg nem volt szempont. A tökéletes kombináció az lenne, ha már a tervezéstől kezdve közösen dolgozhatnánk egy ilyen szemléletű építésszel.

Kinga: A belsőépítészet sokat reflektál a megrendelőre, ilyen szempontból az is egy meghatározó pont, hogy ő milyen szemlélettel rendelkezik. Ahogy a Solar Decathlonon is láttuk, újrahasznosított anyagokból is lehet bútorokat készíteni, rengeteg hasonló apróság van, amivel lehet játszani. Alapvetően már az építési előírások is ebbe az irányba mennek, sőt, már az egyetemi oktatásban is meghatározzák, hogy x százalék újrahasznosítható energiával tervezzünk.

Az este’r partners munkáiban hogy jelenik meg a környezettudatos szemlélet?

Mimi: Nem termelünk feleslegesen újat. Minőségi bútorokat tervezünk a terekbe, szeretjük a természetes anyagokat, a fát, az igazi kőlapot vagy a márványt és igyekszünk a legtöbb helyen ezeket használni.

Van bennetek valamiféle szemléletformálási hajlam, hogy a megrendelőt a helyes irányba tereljétek?

Rami: Persze, de ehhez elengedhetetlen, hogy már az elejétől benne legyünk a tervezésben, mert ilyenkor lehet alakítani a megrendelő szemléletét, ilyenkor lehet olyan rendszerekre felhívni a figyelmét, amik környezetbarátabbak, kedvezőbbek annál, mint amit esetleg ő gondolt volna. És ilyenkor el tudjuk magyarázni azt is, hogy lehet, hogy valami az elején drága, de a végén megtérül.

Kinga: Ehhez fontos a participációs tervezés is, ilyenkor az ottlakók véleményével tervezünk – legyen szó akár várostervezésről, családi házról vagy a belső terekről. Ezáltal tudunk olyan tereket létrehozni, amik a használókra és az életmódjukra reflektálnak. A közösség formálása valahol egy vitaindítással kezdődik, és a participációs tervezés erről szól.

Többször említettétek, hogy belsőépítészként fontos lenne számotokra, hogy már akkor bekapcsolódjatok a tervezésbe, amikor a megrendelő és az építész még csak az alapokat veti papírra. Ti hogyan látjátok a belsőépítészet és az építészet kapcsolatát?

Kinga: Én építészként végeztem, és két évig ezzel foglalkoztam, de szerettem volna tágítani az ismereteimet, ezért váltottam a belsőépítészetre. A két szakma nagyon máshonnan, más léptékben közelíti meg az épületet és emiatt vannak súrlódások. Az egyik nem létezik a másik nélkül, az a jó, ha valahol középúton találkozik a kettő, és az az ideális, amikor már az elejétől kezdve szoros összefüggés van közöttük. Építészként hiába tanulunk meg sok mindent az egyetemen, ha a belsőépítészeti finomságokra nem tér ki. Ha ebből több impulzust adna a hallgatóknak, akkor még jobb épületeket is lehetne tervezni.

Rami: Amikor már megvan egy épület, amikor egy építész már megrajzolta az egészet és átgondolta a működését, de a részletek még hiányoznak vagy nem az igaziak, akkor jön a belsőépítész, és elvégzi a finomhangolásokat. De a kulcs tényleg a közös gondolkodás lenne.